Keresés űrlap

Referenciáink

Eredményeink

Beszerzési érték: 490 Mrd Ft
Projektek száma: 9075 db
Ügyfelek száma: >4500
Villamos energia: 11350 GWh
Földgáz energia: 2340 Mio m3
Elért meg- takarítás: 47 Mrd Ft

Adatkezelési tájékoztató

Jelenlegi hely

Megvolt Klein Dávid első éjszakája az egyes táborban

Megvolt Klein Dávid első éjszakája az egyes táborbanMegvolt Klein Dávid első éjszakája az egyes táborban

A láma áldása és a hegy engedélye után tervek szerint, hétvégén Dávid eltöltötte első éjszakáját az egyes táborban, annak ellenére, hogy a másnapra várható rossz idő miatt Dávidon kívül kevesen vállalkoztak erre a feladatra.  A másnap hajnali folyamatos és egyenletes havazás miatt a Mária napra tervezett kettes tábor elérése az időjárás miatt elnapolásra került, különös tekintettel arra, hogy a tervezett szakasz lavina és jégomlás veszélyessé vált. Az alaptáborba való lejutás is kalandosra sikeredett, ahol jelenleg Dávid az esőzések közepette végzi alaptáboros teendőit és megtervezi a következő napok eseményeit. Az elmúlt napok történésiről megkaptuk Dávid naplóját is: 

9/11 

Azt tervezem, hogy ma (11-én) felviszem a 2-es cuccait az 1-esbe, ott alszom, aztán - ez már elég bizonytalan - másnap felviszem a kettest a helyére, és levonulok. Sajnos az előrejelzések szerint 12-én elromlik az idő, szóval a második fele a tervnek függőben... 

Ma nem kell korán indulnom, mivel csak egy útra váltottam jegyet. Komótosan megreggelizem, majd felveszem a múltkorinál valamivel könnyebb hátizsákot és indulok. (Az élelem és gáz nagyobbik részét már felvittem, így csak a ketteshez szükséges sátor, bambusz, hó-szög, kötél és apróságok - na meg alvócucc - lötyögnek a hátamon.) 

A Hágóvas-pontig le tudom mérni, ahogy kivirágzik az akklimatizációm és javul a részidőm. A gleccseren már nem örülök annyira az egyelőre ragyogó időnek. A napsugárzás lelassít, fáraszt. A Zajo aláöltözetem alsó és felső részében mozgok, szinte úgy nézek ki, mint egy búvár. Az erős napsugárzás ellenére jó tempóban haladok. Az alsó egyes felett még szándékosan le is lassítok. "Minek rohannék? Az egyesben aztán ülhetek a sátorban egész nap és nézhetem a lábujjaimat..." Valamint az intenzívebb mozgás intenzívebb légzést is jelent, a száraz magaslati levegő pedig könnyen kárt tehet a torkomban. 

Kb. 3,5 óra alatt fent vagyok a sátramnál. Szerencsére remek állapotban van, csak a két bejárat lapult össze a ráesett hó súlya alatt. Letakarítom, majd megerősítem lakhelyem. Közben aggódva figyelem, ahogy mindenki sorra búcsúzik és elindul lefelé, a másnapi várható rossz időre hivatkozva. Lehet, hogy enyém lesz az egész egyes? (Lenne hangulata...) Végül egy ausztrál srác és sherpa társa - hallván a tervemről - fent maradnak. 

Abban állapodunk meg, hogy éjjel 4-kor indulunk, hátha meg tudjuk előzni az érkező rossz időt, el tudjuk érni a 2-est, és még azelőtt le tudunk vonulni, hogy az egyes és kettes közötti exponált szakasz veszélyessé válna, vagy a gleccseren mindent betemetne a hó, ami komoly nehézségeket jelentene... 

Főzök, közben üvölt a fülemben a Muzsikás az MP3 lejátszóból... 

9/12

2:30-kor már fent vagyok (korán feküdtem és - hál' istennek - meglepően jól aludtam), egy ideig még nézegetem a sátor gyanúsan befelé ívelő falait, majd megrázom magamat és őket, és hallom, ahogy a sátor faláról lecsúszik odakint a súlyos hó paplan. Azért becsülettel felöltözöm (ez hosszadalmas és kellemetlen munka a hideg éjszakában), majd 3:30 körül elballagok a cimbik sátrához. Nagyon lapítanak... Kicsit sem gyengéden (elvégre én talpon vagyok, náluk meg mi ez a nagy csend?) érdeklődöm, hogy állnak. A sherpa srác kidugja az orrát, és konstatálja a nyilvánvalót. Folyamatosan, egyenletesen havazik. 

Elég meleg is van, szóval elnapoljuk a kettes elérését (ez a szakasz meredek és lavina/jégomlás veszélyes is). Visszacammogok a sátramhoz, bebújok és alszom kb. 7:30-ig. 

Miután felébredtünk, összecihelődünk, és együtt indulunk el lefelé. Szerencsére pár száz méternyi látótávolságunk van még, de azért így is izgalmas találgatni a sűrű tejfelben - miközben friss, tapadós hóban gázolunk - hogy merre is kell menni. Elől haladok végig, az ausztrál és a sherpa srác, kicsit lemaradva, jönnek utánam. Nem zavar, érdekes móka a hó hullámzásából, roskadásából találgatni, mi lehet alatta. 

Az alsó egyes alatt megtaláljuk a köteleket. A legnagyobb hasznuk, hogy a mozgás irányát kijelölik. Egyszer fél lábbal beszakadok valami lukba és sikeresen kettétöröm az egyik túra botomat. Egyébként lassan, de biztosan elérjük a hágóvas pontot, majd az alaptábort. 

Később befut a bulgár srác és a sherpája, akik a kettesből jöttek le. Az ő útjuk kalandosabb volt, a srác a meredek szakaszon, a laza, friss hó miatt kicsúszott és kipucolt három hó szöget is, mire megfogta a kötél. A nap további részében az alaptábor áldásait igyekeztem kiélvezni, ezt azonban megnehezítette, hogy táborunk kb. 300 méterrel a fagyhatár alatt van, így itt folyamatosan esik az eső. A páraóceán közepén, a szivárgó sátrakban gubbasztva Pampalíni őserdei kalandjai jártak a fejemben. Micsoda dolog: eső egy himalájai expedíció során. 

9/13

Nyugis nap a mai. Az előrejelzéshez képest jobb időt kaptunk (ami persze mindig bosszantó). Idelent, az alaptáborban kb. 50%-os felhőtakarót látunk, az idő meleg, de csak néha szemerkél egy kevés eső. (Persze lehet, hogy feljebb, a tejfelben rossz az idő.) 

Elvégzem az alaptábori teendőimet: mosok, inhalálok, összeválogatom az utolsó hegyre kellő apróságokat (főleg a kaja készletet egészítem ki és felviszek még egy töltet gázt is), naplót írok, mások időjárás előrejelzése után kémkedek. 

Csak az esti órákban döntöm majd el, hogy holnap felmegyek-e egy újabb (talán az utolsó?) akklimatizációs körre. Alapesetben a kettest kéne felállítanom, de ha lehetséges, alszom is majd a kettesben, esetleg érintem a hármast és készletezek majd ott. 

Klein Dávid – magashegyi expedíciós hegymászó