A rezsicsökkentés a költségvetést is tízmillárdokkal terhelné

Mint ismeretes, a kormányfő pénteki rezsicsökkentéssel kapcsolatos megnyilvánulását a kormányszóvivő a tegnapi nap folyamán konkrét számokkal egészítette ki, amikor úgy fogalmazott, hogy a kormány megbízta a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot azzal a feladattal, hogy dolgozza a ki a gáz- és villanyár 10 százalékos csökkentésének feltételeit. A lépés az iparág számára közel 90 milliárdos, a költségvetés számára pedig 23,5 milliárd forintos bevételkiesést jelenthet.

Az NFM-re és az ilyen esetekben szakmai apparátusként feladatot kapó Magyar Energia Hivatalra bizonyosan komoly feladat hárul, ugyanis az elmúlt évek energiapolitikai döntései után a hazai energiaellátási rendszer meglehetősen kifeszített állapotban van, a beruházások érezhetően visszaesésben vannak, a társaságok profittermelő képessége jelentősen visszaesett, nem egy esetben negatívba fordult. Tehát már most is vannak olyan szolgáltatók, amelyek veszteségesen üzemelnek. A 2010-ben bevezetett ágazati különadó ugyan - jelen állás szerint - jövőre megszűnik, azonban az iparág szereplői újabb adóterheléssel kénytelenek szembe nézni 2013-tól, miután az elmúlt hónapban meghirdették a közműadót, illetve idén másodszor megemelték az energiaellátók jövedelemadóját.

Mindezek mellett a 10%-os csökkentés rémképként hathat az érintett iparági szereplők számára, hiszen - jelen viszonyok mellett - megvalósítása további több tízmilliárdos kiesést okozhat. Mint ismeretes, a kormányfő nyár végén beszélt először arról, hogy nonprofit alapúvá kell tenni a közszolgáltatásokat. Ezt nemrég újra megerősítette, kifejtve hogy azt elfogadja, hogy az energiát termelő cégeknél profitnak kell jelentkeznie, de a fogyasztó és a termelő közé "ékelődő" szereplők esetében a profitot minimálisra kell csökkenteni. Vagyis a "nonprofit" értelmezés mögött az iparági szereplők profitjának erodálását érti a kabinet.

A nagyságrendek éreztetése végett megkíséreltünk egy gyors számítást végezni a 10%-os csökkentés várható - anyagi - hatásairól. Ehhez a KSH által közölt átlagos fogyasztói árakat vettük alapul, valamint a főként a lakossági kört kiszolgáló egyetemes szolgáltatásban elfogyasztott mennyiségeket a Magyar Energia Hivatal adatai alapján. A villamos energia esetében 2011-es egyetemes szolgáltatásbeli fogyasztási adattal (12,9 TWh), a földgáz tekintetében pedig 2010-es lakossági fogyasztással (3,6 mrd m3) számoltunk. A számítások e tényezők mellett tisztán tájékoztató jellegűek, az arányok érzékeltetésére szolgálnak, és értelemszerűen nem számolnak sem az árváltozás, sem egyéb fogyasztási mennyiséget befolyásoló tényezőkkel.

Ezek alapján a lakossági energiaszolgáltatás (áram- és gáz) végfogyasztói árának 10%-kal történő mérséklése igen jelentős bevételkiesést okozna az energiaszolgáltatók számára. Nettó árakkal számolva a földgázszektor szempontjából kb. 39 milliárd forintos kiesés mutatkozik, míg az áramszektor tekintetében közel 49,5 milliárdos. Korántsem elhanyagolható az iparági terhelés mellett az államháztartási hatás sem, hiszen a 27%-os áfakulcs mellett 10,4 és 13,1 milliárd (együtt 23,55 milliárd) áfabevételtől esne el a költségvetés, ami már megközelíti a közművezeték-adóhoz csatolt - 30 milliárd forintos előirányzatot. Az iparág és az állam teljes bevételkiesése így összesen 112 milliárd forintot eredményez. Elméleti megközelítésben ez úgy is megvalósulhat, hogy a jelenlegi 27%-os áfakulcsot az egyetemes gáz- és áramszolgáltatásban 14%-ra csökkenti a kormányzat, azonban ebben az esetben a teljes teherkönnyítés a költségvetésre hárul, ami igen nehezen bírna el egy ekkora tétellel.

A kormányfő minden "nonprofit-közműszolgáltatással" kapcsolatos megnyilvánulásában hangsúlyozta, hogy a termelői oldalon nem kérdőjelezi meg a profit létjogosultságát, így a 10%-os végfelhasználói árcsökkentésből eredő terheket a kereskedői és "szállító" cégeknek kell állniuk, amelyek egy viszonylag szűk számú, meghatározórészt külföldi tulajdonban lévő társaságot érint. Az elmúlt hetekben bejelentett új iparági adóterhek (kb. 60-70 milliárd) mellett több mint kérdéses, hogy ezt a mértékű kiesést miként tudják majd kigazdálkodni a szereplők, főként, hogy nem egy tevékenységük az árszabályozásból fakadóan már most is veszteséges.